1. fejezet

1. fejezet

- Ellie! Ellie ébredj! - hallottam mellőlem valaki hangját. -Elena Nora Davis az isten szerelmére délután fél 2 van!

- Nem érdekel - morogtam artikulátlanul és a takarómat magam után húzva átfordultam a másik oldalamra.

- Megbeszéltük, hogy 1 órára kész leszel. Fél órája keltegetlek már - fordított maga felé ébresztőm aki nem volt más mint legjobb barátnőm Brittany - Mit csináltál az éjjel?

- Divatbemutatót néztem.

- Igazad van sokkal jobb anorexiás modelleket nézni, ahogy végigbotladoznak a kifutón, mint kialudni magad és esetleg elkészülni a megbeszélt időpontra. - ez annyira...Brittanys

Jobb szememet félig kinyitottam és bár nagyon fáradt voltam mégis el kellett nevetnem magam barátnőm arcát látva.

- Csak, hogy tudd a divatbemutató Londonban volt ráadásul Cara is végigvonult rajta - magyaráztam.

-Sokkal többet foglalkozol Angliával, mint maguk az angolok. Elena vérbeli Amerikai vagy, miért olyan fontos neked az az ország? - rázta meg a fejét rosszallóan és mindkét kezét a csípőjére tette. - Várj, inkább ne is válaszolj. Úgyis tudom, hogy csak annyit mondanál, hogy "Ők annyira kifinomultak és intelligensek, imádom a történelmüket és az építészetüket, hihetetlenül tehetséges emberek születtek ott és biztos vagyok benne, hogy ha kicsit utánuk néznél te is szerelmes lennél Angliába."

Most már éberen és ülve figyeltem barátnőmet ahogy, erősen affektálva, össze vissza mutogat és elvékonyított hangon utánoz engem.

- Hé! Én nem így beszélek! - védtem magam nevetve.

- Ó, dehogynem. 

- Jó, oké, lehet, hogy egy kicsit mégis - bólogattam elfojtva a mosolyomat. - Na és mi a terved mára?

- Elmegyünk kicsit felfrissítjük a ruhatáradat.

- Csak az enyémet? És a tiéddel mi lesz?

- Tudhatnád Elena, hogy én mindig naprakész vagyok - kacsintott és gyorsan sarkon fordult, majd mielőtt kilépett volna a szobából visszanézett. - 30 perced van elkészülni! Kint várlak.

Mosolyogva bólintottam, már a csukott ajtónak és lassan feltápászkodtam. Ekkor vettem észre, hogy a tegnapi ruhámban aludtam el és még a sminkemet sem mostam le, emiatt pedig úgy néztem ki mint egy hajléktalan aki 4 napja nem fürdött.

Odasétáltam a tükrömhöz, de a látvány a vártnál is rosszabb volt. Tüzetesen megvizsgáltam az arcomat, de inkább elfordultam mert egyszerűen nem bírtam magamra nézni.

- Jobban szeretem a táskákat a gardróbomban, nem a szemem alatt.. - morogtam saját magamnak.

A szemeimet a falamon lógó Eltany ( Elena és Brittany ) képre vezettem és elmosolyodtam. Brit mindig itt van velem, még ha akarnám se tudnám lerázni. 15 éve a legjobb barátnőm és bár a személyiségünk különbözik, mégis kiegészítjük egymást.

 Külsőre szinte teljesen egyformák vagyunk emiatt sokan hisznek minket ikreknek (illetve amiatt is, amiért ugyanazon a napon és ugyanabban az évben születtünk), de mi tudjuk a legjobban, hogy egyáltalán nem hasonlítunk. Hálás lehetek neki, hogy bármi van itt van mellettem!
A faliórámra vezettem a tekintetem és elhúztam a számat. A nagy nosztalgiázás közben már 7 perc el is telt a készülődési időmből, és ahogy barátnőmet meg a pontosságát ismerem, ha csak 1 percet kések akkor is simán itt hagy.
Kikészítettem az ágyamra az aznapi ruhámat és gyorsan bementem a fürdőmbe készülődni.

- 22 perc múlva -

Éppen a bal lábamra húztam fel a sarumat amikor meghallottam ahogy Brit számol visszafelé.
- Ez a csaj nem lacafacázik.. - gondoltam és fél lábon ugrálva a lehető leggyorsabban indultam lefelé.
Útközben belerúgtam a küszöbbe, lefejeltem egy a falra kirakott fényképet és próbáltam feloperálni magamra a másik lábbelimet miközben egyre csak a felerősödő visszaszámlálást hallottam.
- 3, 2..
- ITT VAGYOK! - ordítottam lihegve, de még mielőtt megállhattam volna előtte, megbotlottam a saját lábamban és elvágódtam előtte.
- Rendben - mondta és mint aki nem is vette észre, hogy ott fekszek a földön, egyszerűen kikerült.
- Köszönöm a segítséget, igazi jó barát vagy - sziszegtem és a könyökömet dörzsölgetve felálltam majd elindultam utána.
Brittany-t csak a kapunkon kívül értem utol, ahol a kerítésünknek nekidőlve türelmetlenül várakozott.
Gyorsan bezártam gondosan ügyelve arra, hogy semmit ne hagyjak ki, majd a riasztó bekapcsolása után indulhattunk is.
- A szüleid még mindig nincsenek itthon? - kérdezte
- Nem, - sóhajtottam - csak 1 hét múlva érnek haza.
- Mit is mondtál hol vannak?
- Nyaralnak.. - motyogtam - Hiányzik Ruth. - bukott ki belőlem.
Ruth volt 13 éves koromig a dadám. Anyám helyett anyám volt és amíg a szüleim üzleti úton voltak (vagy csak távol akartak lenni tőlem) mindig velem volt. Persze akkor is amikor a apuék csodák csodájára itthon voltak. Többet foglalkozott velem mint bárki ezen a világon..ami elég nagy szégyen a szüleimre nézve.
- Elhiszem. - szorította meg a kezem barátnőm és elmosolyodott. - De tudod, hogy mi mindig szívesen látunk, amikor Sasha-ék külföldön vannak. Anya megmondta, hogy ilyenkor nálunk is lakhatsz.
- Tudom. És köszönöm. Hihetetlenül hálás vagyok. - mondtam Britnek és egy jó szoros ölelés után folytattuk utunkat a bevásárlóközpont felé.

- 2 óra, 15 bolt és 8 szatyor ruhával később -

- Úristen! - loholtam be a konyhába - Vízre van szükségem!
- Elszoktál a Brittany-féle vásárlástól igaz? - ült le mellém nevetve barátnőm és ő is kivett egy palackozott vizet a hűtőből.
- Szerintem elrakom ezt a tömérdek ruhát a gardróbomba, bedőlök az ágyamba és többet fel sem kelek. - bizonygattam és nagyokat kortyolva kiittam az üveg tartalmát. - Létezik, hogy a szatyrok súlyától meghúztam a hátam? - kérdeztem nevetve.
- Nem valószínű - mosolyodott el Brit is. - Deee..
- Deee..? - kérdeztem vissza rosszallóan. - Brittany Evans ez túl hosszú, de volt, mit tervezel?
- Ne nagyon tervezz ma estére semmit mert..
- Mert?
- Bulizni megyünk.


Hát ez lett volna az első rész. 
Én nem vagyok vele teljesen megelégedve, de remélem azért nektek elnyeri a tetszéseteket. A következő fejezetben már Louis is felbukkan tehát nem kell rá olyan sokat várni. Szerintem már holnap elkezdem írni a második részt, de lehet, hogy csak 2 nap múlva fogom tudni hozni. Még nem tudom.
Köszönöm szépen az eddigi 2 feliratkozót, remélem ez a jövőben majd egy kicsit gyarapodni fog.
Hálás lennék ha írnátok pár kommentet és kifejtenétek a véleményeteket. Hideg és meleg is jöhet egyaránt.
Nagyon köszönöm annak aki ezen a blogon is követi az írásaimat..imádlak titeket!:)
Kisses
nicole xxx

Előszó

Sziasztok!

Már amikor felröppent bennem a gondolat, hogy új blogot kéne nyitnom, tudtam, hogy ezt az egészet egy aprócska Előszóval szeretném elkezdeni ahol mindent tisztázok illetve elmagyarázok. Sosem szerettem amikor a szerkesztő csak úgy belevág a dolgok közepébe, nekem valahogy mindig könnyebb volt, ha az elején kaptam egy kis útmutatót egyfajta kalauzt, így most én is írnék nektek egy ilyet. Hogy átláthatóbb és könnyen megérthetőbb legyen pontokba szedem nektek a fontos és kevésbé fontos dolgokat amiket úgy gondolom, hogy illik tudnotok. 

Fontosabbak Louisról:

• Mint már oldalt is megemlítettem, Louis nem a One Direction tagja!
• A valósággal ellentétben Louis 18 éves és nem 21!
• A történet New Yorkban fog játszódni, de Anglia is meg lesz említve párszor.
• Nem szeretném, hogy Louis nektek majd egy negatív figurának tűnjön, a külsejével ellentétben nagyon is kedves, csak megvan neki a maga stílusa, ami lehet nem mindenkinek lesz majd elsőre szimpatikus.

(((Gondoltam írok egy Fontosabbak Ellie-ről részt is, de úgy gondolom, hogy az felesleges, szeretném, hogy a történet során ismerjétek meg a szereplőt!)))

Fontosabb tudnivalók a részekről:

• Tudom, hogy az lenne a legjobb ha a történetet egy Prológussal kezdeném, de nem fogom. Ennek az az oka, hogy bár megpróbáltam megírni, minden egyes szavammal vagy mondatommal olyan dolgot árultam el amit egyáltalán nem szeretnék. Azt akarom, hogy mindenre a történet során jöjjetek rá, nem akarok egyáltalán előre szaladni. Szépen lassan, fejezetről fejezetre összeáll majd a kép és úgy gondolom, hogy ehhez nincs szükség Prológusra. Remélem megértitek.
• Nyáron a fejezeteket szerintem 2 naponta fogom hozni (ha minden jól megy vagy nem jön közbe semmi), suliidőben viszont szerintem csak hétvégenként fognak felkerülni a frissek. 
• A részeknek nem szándékozok címet adni.
• 1 évados történet lesz..gondolkodtam 2-n is, de nem lenne értelme húzni ezt az egészet. Szerintem úgy 50-60 részből fog majd állni, de ez még a jövő zenéje.

Egyéb:

• Fogalmam sincs, hogy van-e már ilyen punk Louis-s történet, de őszintén meg sem akarom nézni mert az csak befolyásolna, így kérlek titeket, hogyha találtok is ilyesmi történetet se azt az írót, se engem ne vádoljatok másolással!
• Ha cserét szeretnétek kérni (amiből összesen 10 lesz majd) akkor azt chatben tehetitek meg!
• Nem szeretnék kommenthatárt bevezetni, az nem az én stílusom, de arra szeretnélek titeket kérni, hogy majd ha tetszik a történetem akkor egy kommenttel hagyjatok nyomot magatok után.
• Ez még nem a végleges külseje  a blognak,  ahogy magamat ismerem valamit még tuti adok hozzá, vagy veszek el belőle, de remélem elnyeri a tetszéseteket!

Nem is tudom mit írhatnék még..azt hiszem amit én akartam azt már mind szemléltettem veletek. Ha van még bármiféle kérdésetek azt feltehetitek kommentben vagy akár chatben is. Az első részt szerintem még ma hozom.

Nicole xxx